„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet....” (Lukács 2,10)

advent1.jpg

Ünnep előtti lázban ég az egész ország, sőt az egész világ. Tele vagyunk várakozással, készülődéssel. A napok múltával egyre fokozódik a feszültség, s furcsán érezzük magunkat. Karácsony előtt még rengeteg tennivalónk van, nagyon sok dolgot még el kell intéznünk határidőre. Szaladgálunk üzletről üzletre, egyre gyakrabban és idegesebben vesszük elő a kis cédulát, amire felírtuk mindazt, amit el kell intéznünk. Az idő múlik megállíthatatlanul, az erőnk mintha egyre kisebb lenne, s még mindig maradt elintézetlen, a papíron kipipálatlan feladat. Versenyt futunk az idővel, s nem is merünk arra gondolni, hogy nem mi győzünk!

Készülődik a külvilág is az ünnepekre! A kirakatok soha nem látott csillogással csalogatják befelé a vásárlókat. Akciók, rendkívüli kedvezmények, mint soha vissza nem térő alkalmak. Milyen szépnek látszik minden! S néha milyen elérhetetlennek! Ezüstvasárnap, aranyvasárnap! - micsoda megtévesztő elnevezés. Nem az öröm fokozódását jelzik, csupán az elüzletiesedett világ akarja kifejezni a remélt nyereség nagyságát. Hamis csillogás, hamis remények! Mert szívünk mélyén már nagyon is szeretnénk túllenni az ünnepeken. Mert nem az ünnepet, hanem azok elmúlását várjuk. Elvesztettük az örömünket, a hitünket, a reményünket. Elfásultunk, megkérgesedett a szívünk, az ünnepi díszkivilágítás elvakította szemünket, s a felszín mögött nem látjuk meg azt, akiért van mindez. Elfelejtjük azt, amiért örülnünk kellene, amiért boldognak kellene lennünk.

Egyre szélesebbre nyílik a szakadék az emberek között! Amikor nem is kevesen csak vágyakozva nézhetnek a nyers valóságot tükröző árcédulákra. Sokan már annak is örülnek, ha a pattogó tűz mellett, kellemes melegben tölthetik el az ünnepet, s valami ennivaló is jut az asztalra. Nem ünneprontás ez, csupán tények. Mert ez is a valósághoz tartozik. Igazi karácsonya már nem is lehet mindenkinek? Fáradt, kimerült, agyonhajszolt emberekké kell, hogy tegyen minket ez a szent ünnep?

S álmomban elszakadok a jelentől, felidézve a betlehemi eseményeket, meg-próbálom én is átélni mindazt, ami kétezer évvel ezelőtt történt. Vajon a pásztorok, akik elsőként hallhatták meg a Megváltó születésének örömhírét, mit élhettek át? Mit értettek meg Isten örömhíréből, melyet az angyalok adtak tudtukra a következő szavakkal: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet....”. Mit éreztek, amikor nagy fényesség támadt? Azt mindenképpen, hogy valami rendkívüli dolog történt! Amely az ő életüket is megváltoztatja.

Ne féljetek! - szól a mennyei hang, mert Urunk tudja, hogy könnyen megijedünk. Milyen jó lenne sokszor, ha megtorpanásaink, gondjaink között is megszólalna ez a bátorítás. Mert nincs okunk félelemre, ha bennünk is megszületett Jézus. Nincs okunk félelemre, ha hiszünk benne, ha elfogadjuk Őt, ha engedjük, hogy Ő legyen életünk meghatározója. Mert nagy öröm hangzott Betlehem mezején: megszületett a Megtartó, Jézus Krisztus. Aki azért jött ebbe a világba, hogy megszabadítson mindattól, ami szívünket terheli. Csodálatos ajándék ez, amely mindenkié lehet. Szegényé és gazdagé, kicsié és nagyé egyaránt. Mert életem függ attól, hogy ki Ő nekem!

A karácsonyi készülődés közben eszünkbe jut-e az, Akiért van az ünnep? Kívánságlistánkon szerepel-e Ő? Nem elérhetetlen, nem reménytelen vágy. De gondolunk-e Rá? Van, aki azt gondolja, hogy pénzen mindent megvehet. Őt nem! Van, aki azt gondolja, neki semmire sem telik! Őt mégis elérheti! Csak kérni kell, csak akarni kell, csak meg kell nyitni a szíveket, hogy bennünk lakjon. Ha Ő bennünk él, része, meg-határozója életünknek, akkor mindent elértünk. Vele teljes lehet az életünk, Vele, de csak Vele lehet teljes az ünnepünk. Ha velünk van, nem hiányzik semmi.

Karácsonyi készülődés közben ne engedjük, hogy a világ ragyogása elvakítson! Ne akarjunk másokat túlszárnyalni az ajándékozásban! Lássuk meg Őt, aki a mi vendégünk akar lenni! Várja, hogy szívek nyíljanak meg, s befogadják Őt. Aki értünk, énértem, és teérted is jött - kedves Olvasóm - erre a világra, hogy szeretetével minden akadályt legyőzve Istenhez vezethessen minket. Így, Őt várva lesz igazi és teljes az ünnep. Még felkerülhet Ő is a kívánságlistára. Adja Isten, hogy így legyen!

Mihácsi Lajos - Sopron