ESPERESI JELENTÉS

Harkán, a gyülekezeti teremben
a Soproni Evangélikus Egyházmegye
Közgyűlésén, 2013. április 20-án

Kedves Testvérek!
Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlés!

Tudják rólam a közgyűlés tagja, hogy szívesen mozgok a statisztikák bűvöletében. Ezért jelentésem főbb egységeinek is ez ad szerkezeti pontokat: a népmozgalmi és a népszámlálási adataink és a saját szolgálati áttekintőm alkotják így a főbb alkotóelemeit idei esperesi beszámolónak is.

Előtte azonban örömmel szólok arról, hogy tavaly két lelkész állt egyházmegyénk területén szolgálatba: Hanvay Enikő beosztott lelkésznő Farádra került a Kétbodonyba megválasztott és beiktatott Gombor Krisztián lelkész úr helyébe – jómagam principálisi segítségével; valamint Varga Tamás beosztott lelkész úr Rábaszentandrásra került, valamint helyettesi ellátással a Szilsárkányi körzetbe is, átvéve a Selmeczi lelkészházaspár és részben Gombor lelkész úr szolgálatát – Hegedűs Attila soproni igazgató lelkész felügyelete alatt. Isten vigyázza a máshova elhívottakat, és őrizze a közénk érkezőket.

Tavaly új ciklust kezdtünk, és éppen holnap lesz egy éve, hogy ez a második esperesi ciklusom is tart. Egyre inkább érzékelem, hogy mekkora terhelés az, hogy az esperesi szolgálat szerteágazó feladatai közepette a gyülekezeti lelkészi tennivalóimat is el kell látni, és esperesként az egyházmegye vezetésén túl közegyházi, egyházkerületi és országos feladatok is hárulnak rám. A soproni gyülekezetem előtt gyakran röstellem magamat, hogy választott lelkészükként nem tudok elég időt szánni az ottani szolgálatra, esperesként pedig azt látom, hogy mennyivel több időt kellene fordítanom a rám bízott gyülekezetek és lelkészek pásztorolására, a közös ügyek átfogására. Hála Istennek, aki ad erőt, lelkesedést, buzgóságot, néha túlbuzgóságot is a szolgálatomhoz.

Nézzük ezek után, hogy az elmúlt évben milyen statisztikai adatokat tudtunk felmutatni az egyházmegyében, amelyek egyszerre beszélnek Isten megtartó és fejlesztő szeretetéről, és ugyanakkor beszélnek hatalmas hiányosságokról, mulasztásokról is:

Az egyházmegyénkben tavaly a nyilvántartott egyháztag-létszám 8343 fő volt. Egyházkerületünkben 7 éves fennállásunk alatt a legkisebb egyházmegye státuszából magunk mögé utasítottuk a Fejér-Komáromi és a Somogy-Zalai Egyházmegyéket. Ez persze nem nekünk dicsőség, inkább nekik szomorú. Viszont sajnos, miközben ennyi testvérről van adatunk, aközben egyházmegyénk területéről 6954-en vallották magukat evangélikusnak. Csak a viszonyítás miatt: 9325-an vallották magukat akkor még területünkről evangélikusnak. Lehet ezt negatívan szemlélnünk: A riporterrel kérdezem: Hová tűnt Damon Hill? Hová tűnt egyházmegyénkből 2371 fő? Hova tűntek, miközben nyilvántartásunkban benne vannak, tudunk róluk? Miért nem vallották magukat evangélikusnak? Féltek? Nem elkötelezettek? Nincs identitástudatuk? Mindegy, hogy hova tartoznak? Tényleg lényegtelen kérdés 2,7 millió magyar testvérünknek, hogy megvallja vagy sem vallási hovatartozását? Tartanak valamitől? Egyháztól? Politikától? Úgy tűnik, hogy a belső misszió a legnagyobb feladatunk lesz mostanság! És lehet részben pozitívan is értékelni e számokat: több a helyben nyilvántartottunk, mint azok, akik magukról bevallották, hogy evangélikusok. Azaz az odatartozás-tudat valahol megvan, a helyi közösség jó munkát végez, a nyilvántartásaink végre jobbak, mint az államiak, csak a népszámláláskor nem úgy jött ki a lépés, a megvallás, a helyzet. Csak, csak. Persze, ez valahol önáltatás.

Ezek után már nem is merem mondani, hogy az 5062 egyházfenntartónk számadata rossz volna. Fizető taglétszámunk tavaly óta közel 400 fővel megnőtt, ami nem rossz előrelépés. Ugyan ez még mindig csak a nyilvántartottainknak 60,67 %-a, viszont a népszámlálási evangélikusoknak 72,79 %-a. Egy örömünk lehet: a régiónkba költöző főleg szlovák kegyességű nógrádi, békési és nyírségi testvéreink szépen bekapcsolódtak az egyházi életbe: bejelentkeztek, jelen vannak, járnak az alkalmakra, felvették a szolgálatot is, és aktív fenntartóink is. Furcsa ezt mondanom, de rábaközi magyar vagy Sopron-környéki német kegyességünk példát vehet e testvéreinktől. A másik furcsaság, hogy minél kisebb egy gyülekezet, részvétel és anyagi elszántság terén arányaiban annál aktívabb és elkötelezettebb. Voltam az elmúlt időben olyan filiában egy sima vasárnapi istentiszteleten, ahol a közösség taglétszámánál többen voltak ott a templomban – és nem hiszem, hogy pusztán az esperes látogatásának szólt.

Egyházmegyénk területén összesen tavaly 120 kisgyermek-keresztelés, 19 iskolás korú gyermek keresztelése és 7 felnőtt-keresztelés volt; vagyis összesen 146 alkalom. Ez 14 kereszteléssel többet jelent a 2011-es évhez, és 20-szal többet 2010-hez képest. És most már nemcsak Sopron jár elől e téren, ahol tavaly 83 keresztelés volt, hiszen az egyházmegye összes többi gyülekezetére ebből 63 keresztelés jutott. A soproni gyülekezetben végzett iskoláskorú gyerekek keresztelési adataival országos elsők vagyunk.

A tavalyi év úgy hozta, hogy a gyermek- és felnőtt-konfirmandusaink száma is mélyzuhanáson esett át, a 2011-es 85-höz képest 48 fiatal és 6 felnőtt, azaz 54 fő erősítette meg hitét tavaly, ami 31 fős csökkenést mutat az előző évhez képest. Természetesen ezen adatállomány éves hullámmozgása annak is betudható, hogy hol és melyik gyülekezetben van éppen azon esztendőben konfirmáció, és hogy hol és melyikben van éppen közbülső, amolyan évfolyam csoport-összevonó év.

Tavaly a templomi esketéseink száma is nőtt, összesen 47 pár kért evangélikus szertartás szerinti áldást a frigyükre templomainkban, vagy a területünkön lévő más felekezetű templomokban, ami 4 párral kevesebb, mint az előző évben. Ebből 12 alkalommal volt olyan házasságkötés, ahol mindkét fél evangélikus volt, tehát tiszta evangélikus esketést végeztünk. Emellett 35 olyan esketésünk volt, ahol egyik fél vagy egyik sem volt evangélikus. Reméljük, hogy a megáldott párok evangélikus gyereknevelést vállalnak a közeljövőben, mint ahogyan az szerencsére meg is látszik az elmúlt évek tapasztalatából. Szomorú, hogy a 47 esküvőből 15 esketés volt nem Sopronban. Amennyire hallottam az anyakönyvvezetőktől, országosan államilag katasztrofálisak az adatok. Ehhez képest mi még nem is panaszkodhatunk.

2012-ben 174 testvérünktől vettünk búcsút, mégpedig 93 férfitestvértől és 81 nőtestvértől. Ez 9 főnyi emelkedést mutat tavalyelőtthöz képest. És van itt még valami, amiről bár egészen pontos adataim nincsenek, de azért mégiscsak látnunk kell azt is, hogy elhunytaink egy egészen komoly része nem volt evangélikus gyülekezeti tag testvérünk, hanem más felekezetű vagy felekezeten kívüli volt. Tudom, falvainkban messze nem ilyen e téren az arány, de Sopronban például a temetéseink össz-számát tekintve közel 30 %-os arányban vannak az ilyen általunk elvégzett temetések, a – bocsánat a szóért – valódi gyülekezeti tag - „veszteségeinkhez” képest. Ha ezt vesszük, akkor megállapítható, hogy körülbelül egálban vannak a keresztelések és a temetések számadatai.

Idén 1370 volt az egyházmegyénk területén megtartott vasár- és ünnepnapi magyar nyelvű istentiszteletek száma. További 100 hétközi, 94 családi, 165 német, 5 angol és 30 egyéb istentisztelet járult még ehhez. Vagyis 1764 istentiszteleti alkalom volt tavaly egyházmegyénk területén. Az ezeken az alkalmakon való részvétel – örömmel jelenthetem, hogy tovább nőtt. A tavalyelőtti átlaghoz képest tavaly több mint öt testvérrel  többen voltak átlagban egy istentiszteleten. Az egy vasárnapi istentiszteletre eső átlag-résztvevők száma egyébként: 33,7 fő, amivel egyházkerületünkben az elsők vagyunk, országosan pedig a 9.-ek.

Rendkívül örvendetes, hogy az évek múlásával az úrvacsorai alkalmak száma folyamatosan nő: 494 lehetőség állt híveink rendelkezésére, hogy élhessen az Úr szent vacsorájával, ami 39 alkalommal több, mint ami 2011-ben megadatott. Nem következne ebből persze automatikusan, de azért szerencsére a növekvő alkalomszám maga után hozza azt is, hogy megnőtt az oltári szentséggel élők száma is: 599 fővel többen úrvacsoráztak tavaly, mint tavalyelőtt, így a teljes szám most: 8698 fő.

A lelkészi családlátogatások terén tavaly végre egy jó évet zártunk. Tavaly 1193 látogatást végeztünk, ami 149-cel látogatással több, mint amennyit 2011-ben meg tudtunk tenni híveink otthonában.

A lelkipásztori beszélgetések tekintetében pedig még elkeserítőbb a folyamat: 2012-ben 612 ilyen lehetőség állt előttünk, amit közel 30-cel több mint előtte évben. Remélem, hogyha mennyiségileg nincs e területeken növekedés, de legalább a minőséget és eredményességet továbbra is fenn tudjuk tartani a lelkésszel folytatott otthoni vagy lelkészi hivatali beszélgetés területén.

Természetesen nem maradhat el az egyházmegyei statisztikák tavalyi adatai után az esperesnek, mint lelkésznek és mint egyházmegyei lelkészi vezetőnek a saját szolgálati összesítője sem. Ez a következő:

1. 2012-ben 129 (-22) alkalommal szolgáltam istentiszteleti keretben, ebből a soproni gyülekezetben 79 alkalom (-17) volt.
Másutt (soproni filiák és szórványok + helyettesítések + egyházmegyei gyülekezeti szolgálatok) pedig 40 (-5) istentiszteletet tartottam.

2. Emellett 62 (-28) olyan istentiszteleten vettem részt, ahol lelkésztestvéreim szolgálatával gazdagodhattam, vagy velük részben én magam is szolgálhattam.

3. Összesen tehát 191 istentiszteleten vettem részt. (-30)

4. Összesen 158 (+10) előadáson vettem részt, amiből 26-ot (-2) én magam tartottam.

5. Kazuáliám az egyházmegyében, és azon túl 2011-ben 143 (+20) alkalommal volt.

Lebontva:

52 (-13) keresztelés
49 (-5) temetés
23 (+2) esküvő
Természetesen ezen szolgálatok java része soproni szolgálat.

6. Kisebb igei szolgálattal, áhítattal 54 (-15) alkalommal szolgáltam, illetve 31 (-10) olyan alkalmon vettem részt, ahol valaki más tartott ilyen szolgálatot, tehát ez összesen 85 (-25) alkalom.

7. Küldöttként, megválasztott tagként és hivatalból összesen 60 (+17) hivatalos gyűlésen vettem részt - ebből 34 (+13) presbiteri és 26 (+4) közgyűlés volt - Sopronban, szerte az egyházmegyében és országosan, amelyeknek egy részét magam vezettem le.

8. Tavaly összesen 72 (-13) úrvacsorai alkalmon vettem részt, ebből jómagam 49 (-16) úrvacsoraosztást tartottam. Helyileg részletezve Sopronban 46 (-9) alkalmam volt + 3 (-7) vidéken.

9. Tavaly 189 (+10) családlátogatást végeztem – szerte az egyházmegyében.
10. Kórházban tavaly 58 (+2) betegágynál álltam meg – közülük többen nem soproni, hanem a megye más közösségeinek gyülekezeti tagjai voltak.

11. A látogatásokon kívül lelkipásztori hosszabb beszélgetést 223 (+31) alkalommal végeztem – elsősorban a lelkészi és esperesi hivatalban.

12. Jegyesoktatást 75 alkalommal végeztem (+9); egy részében családlátogatással is egybekötve.

13. A hivatalban és a szolgálati lakásomban tavaly 48 (+16) egyházi kötődésű vendéget, illetve vendégcsoportot fogadtam.

14. Hittanórát tavaly összesen 188-at (+72) tartottam meg.

15. Bibliaórát 20-et (-6) tartottam.

16. Konfirmációs órát 22-öt végeztem (+4).

17. 19 egyházi és/vagy jótékonysági koncerten vagy előadóesten vettem részt, jó részükben szolgálattal, megnyitóbeszéddel vagy áhítattal is egybekötötten.

18. 2 igazgatótanácsi ülésen vettem részt.

19. Lelkészi teljes hivatali ügyeletben 151 (-8) alkalommal voltam, de emellett ritka volt az a nap, amikor ne mentem volna be, akár csak 10 percre is a lelkészi és esperesi hivatalba.

20. Összesen tavaly 205 (+37) hivatalos megbeszélésen, bizottsági, munkacsoport és egyéb ülésen vettem részt – szerte az országban.

21. Közegyházi feladatként 135 (+4) alkalom került bejegyzése a szolgálati naplómba.

22. Reprezentatív világi alkalmakon és közéleti szerepkörben 160 (+15) esetben fedezhettek fel a testvérek ebben az időszakban aktív vagy csak jelenlevői részvétellel.

23. Ezen kívül egyházi és világi fogadásokon, szeretetvendégségeken, köszöntőkön, munka-étkezéseken és vendégfogadásokon 130 alkalommal voltam jelen (-8).

Jelentésem végére érve megköszönöm mindenkinek a maga helyén elvégzett munkáját. Köszönöm elnöktársam, Dr. Gimesi Szabolcs egyházmegyei felügyelő úr mindenben támogató szeretetét, az egyházmegyei presbitérium és tisztségviselők folyamatosan tapasztalt testvéri és baráti együttműködését. Mindenkinek köszönöm a sokrétű fáradozásait, és egész évi, sőt az egész ciklusra eső munkáját. Köszönöm azoknak, akik tudtak, és tudnak együtt imádkozni velem, hogy Isten kegyelme pótolja ki a mi fogyatékosságainkat, gyarlóságunkat és bocsássa meg bűneinket, mulasztásainkat. Végezetül, ha bárkit bármivel megbántottam volna, kérem, Jézus Krisztus keresztjének bűnt eltörlő erejére tekintettel bocsásson meg nekem!

Kérem jelentésem elfogadását!

Gabnai Sándor
esperes