A Soproni Evangélikus Egyházmegye története

A kezdetek:

A reformáció hazai előretörésével az evangélikussá váló gyülekezetek egyre nagyobb számmal szakadtak el a katolicizmustól. A szolgálati eljárások egységesítése, az egymás támogatása, a szükséges felügyelet és rend igénye egy idő után megkívánta, hogy ezen közösségek saját testületet alkossanak, amelyből rövid időn belül kifejlődött a "senioratus". Payr Sándor egyháztörténész előbbi szabadon idézett gondolatait folytatva: így alakult meg régiónkban is több egyházmegye a régi katolikus esperesség határai között vagy a patrónus uradalmában, a természetes határokkal bíró vidéken (pl. Fertőmellék, Rábaköz, Kemenesalja), vagy éppen az egész vármegye területén. A patrónus védelme alatt az egy területen működő lelkészek összegyülekeztek, és megválasztották egyik tekintélyes társukat szeniornak (esperesnek). A nagy kiterjedésű Nádasdy uradalom területén aztán több fő- és alesperesekre is szükség volt, pl. Csepreg, Kapuvár központtal. A legrégibb kánongyűjtemények szerint az esperességek alakulása megelőzte a kerületét, olyannyira, hogy a Dunántúlon 1576 előtt csak az esperesek igazgatták az egyházkerületet, majd a kálvinizmusba áthajló Beythe Istvánnal való szakítás idején ismét püspök nélkül az esperesek vizitálták és kormányozták az egyházakat, sőt a lelkészavatást is ők végezték. Tudjuk pl., hogy a mai egyházmegyénk területén működő Reczés János csepregi esperes püspöki jogkört magáénak tudva avatta fel 1590 körül Csánigon László Benedeket és Ruber János széplaki lelkészt.

Ennyi bevezetést követően a teljesség igénye nélkül tekintsük végig most, hogy milyen esperességek működtek területünkön:

1. A csepregi esperességről több helyen is olvasunk. Kezdve azzal, hogy az 1540-es években elindul a "csepregi akadémia" is, ahonnan Sopron, Zala, és Vas megye sok kiváló tanítót és lelkészt kapott. A vasi egyházmegye hívőserege talán nem sértődik meg, ha Csepreggel mi is büszkélkedünk, bár ugyan a település Vas megye része, de Szakony által jelenleg mégis a mi egyházmegyénkhez tartozik.A már említett Reczés János († 1599) csepregi lelkész régi esperese volt a kerületnek, aki már Szegedi Máté püspök idejében (1576-85), az 1591-es csepregi kollokviumban és az 1596-os "megénekelt csepregi zsinatban" is komoly szerepet játszott. Csepregi kartársa, Thokoich György pedig alesperes lehetett mellette. Magyari István és Kőszegi Balázs esperes az újkéri zsinaton 1602-ben mint régebbi időre hivatkoznak Reczés és Thokoich esperesek korára. Esperesek voltak még Kőszegi Balázs (1600-1607), Zvonarics Imre (1607-1621) és Lethenyei István (1621-1643) csepregi lelkészek is. Hogy mennyire nem tűntek élesnek a határvonalak, azt az is mutatja, hogy több esperes együtt látogatta a gyülekezeteket, pl. Kőszegi Balázs 1603-ban Muraközi György középpulyai esperes társaságában vizitálta le több észak-vasi közösség mellett a mi Soprontól délre és délnyugatra fekvő gyülekezeteinket is, Lethenyei István csepregi esperességéhez pedig 1631-ben biztosan hozzátartozott Szakony és vidéke. Nádasdy hitehagyása és Csepregnek elveszte után ennek az esperességnek központja Kőszegre került át. A zsinatokat is ezután már nem Csepregen, hanem Meszlenben, Nemeskéren, Szakonyban, Bükön vagy Lövőn tartják.

2. A fertőmelléki esperességnek központja Fertőszentmiklós volt. Híres esperese volt Klaszekovics István, aki 1598-ban Reczés, Thokoich és Vidos esperesekkel együtt adta ki az agendát, a kánonokat és az Egyesség Könyvét. Soós János lozsi lelkész 1598-ban a „senior cis lacum Fertő” címmel nevezi. Az utóda (1622-1634) Galgóczi Miklós szentmiklósi lelkész lett. 1603-as vizitációkból kiderül, hogy ebben az időszakban e körzethez tartozott: Csapod, Iván, Himód, Czirák, Ság, Ujkér, Egyházasfalu, Horpács, Lövő, Kövesd, Lozs, Pereszteg, Czenk, Pinnye, Röjtök, Hidegség, Széplak, Söjtör (Süttör) és Szentmiklós.

3. A már említett Muraközi György középpulyai lelkész is esperes volt – legalábbis 1603-ban bizonyosan. Az általa vezetett egyházmegye területe főképpen a lánzséri és kaboldi urodalmakra terjedt ki. Itt azonban gyülekezeteink nagyon korán megszűntek és így maga az egyházmegye is feloszlott.

4. Valamivel később alakult meg a rábaközi esperesség, mert pl. Szil mezőváros gyülekezetét 1595-ben még Reczés csepregi esperes vizitálta, Beledet 1603-ban pedig még Magyari sárvári esperes. Az első ismert rábaközi esperes (1628-35.) Kőrösi Imre szili lelkész volt. (Bár Payr szerint lehet, hogy már Kóla János is, aki 1608-ban szentandrási lelkész volt, és akit 1625-ben mint esperes említik, itt a Rábaközben volt szenior.) Kőrösi esperességéből az 1631-es csepregi zsinaton jelenlegi területünkről többek között a kapuvári, a mihályi, a beledi, a bogyoszlói, a szentandrási lelkészek voltak jelen; de a rábaközi esperességhez tartoztak akkor a győrmegyei és veszprémmegyei gyülekezetek is. Egy ideig a kemenesalji esperesség is a rábaközivel volt egyesítve, amikor 1635-ben Rábaköznek csak alesperese volt Ferrarius András bogyoszlói lelkész személyében.

5. Kemenesalja, mint külön egyházmegye viszonylag csak későn alakult meg. A kemenesaljai gyülekezetek e néven 1603-as iváni zsinaton említtetnek először. És hogy mi közünk ehhez a régióhoz? Az, hogy az előbb már említett Ferrarius András bogyoszlói lelkész idejében a Rábaközt és a Kemenesalját egy esperességben egyesítették, és a valódi különválás csak 1641-ben történt meg.

6. A németajkú egyházközségek a Kőszegi mellett a Soproni volt az másik egyházmegyéje. Lértejöttét minden bizonnyal fokozta a soproni iskolának kibővítése és a reformáció szellemében való átszervezése, amely 450 éve, 1557-ben történt meg. Az egyházmegyének később aztán 1602-17 között Pythiraeus Gergely németkeresztúri lelkész volt a szeniora. Németkeresztúron egyébként a kor számos hitvitájának anyagát kiadó híres nyomda működött, ahogyan a kor komoly kultúrvárosának lehetett tartani Sopronlövőt is. Pythiraeus utódául az iváni zsinat 1619. febr. 26-án Fuchsjäger István soproni lelkészt választotta meg esperesnek. Klaszekovics István püspök ezt külön levélben közölte Sopron város tanácsával, amely levelet Kis Bertalan nagycenki lelkész, későbbi püspök által küldték el azzal a kéréssel Sopronba, hogy Fuchsjäger megválasztásához járuljanak hozzá és támogassák hivatalában. Ezután is soproni lelkészek voltak itt az esperesek, ezzel is kifejezve ennek az egyházmegyének a magyar gyökerű egyházkerülettől való erős függetlenségét is: a jeles, püspöknek kétszer is jelölt Schubert Pál (1624-49), majd fia Schubert János (1649-64). Hogy ez a függetlenség mennyire erős volt, az is mutatja, hogy az első püspöki vizitációra Sopronban csak Haubner Máté idejében kerülhetett sor 1861-ben, akkor is nagy könyörgések árán. Az egyházmegyéhez egyébként a XVII.sz.-ban a következő németnyelvű gyülekezetek tartoztak: Sopron, Ágfalva, Somfalva, Borbolya, Ruszt, Meggyes, Balf, Harka, Felsőpéterfa, Veperd, Csáva, Kőhalom, Bónya, Rőtfalva, Pergelin, Léka, sőt a Fertőn túl Ilmic, Pomogy és más német gyülekezetek is egész Köpcsényig, amelyeknek egy része 1647-től a pozsonyi esperességhez csatlakozott.